Ismét megpróbálkoztam egy olyan kardigán kötésével, aminek az elejét és a hátulját egybe kell kötni. Sok előnye van, hiszen nincsenek varrásvonalak, tehát szebb esése lesz a kötésnek. A választott minta ezen kívül még azt is előírja, hogy amikor az ujja-részhez érünk, azt is kössük egybe az addig elkészült eleje-hátuljával.
Amikor a karkivágásig eljutottam, utána látom a leírásban, hogy az ujjait egy darabig körkötőtűvel kell kötni, utána kell majd együtt a többi, addig elkészült darabbal. Mondanom sem kell, ezidáig még nem kötöttem körkötőtűvel, és kissé bizarrnak tűnt az, hogy öt kicsi kötőtűvel viaskodjak egyszerre. De ha így kell csinálni, akkor így kell, nincs mese. Tisztára olyan érzés így kötni, mint egy laokoon-csoportos szerencsétlenkedés, már lassan a fülemmel is fognom kellene valamit.
Kész megkönnyebbülés volt, amikor összeillesztettem a három külön kötött részt.
A kardigán - ugyan gombok nélkül - de már használható. Nagyon puha, kellemes hordani, úgyhogy ebből a fonalból vettem még egy másik színből is, azt majd később kezdem el, mert az hosszú ujjú kardigán lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése