Az egész úgy kezdődött, hogy kórházba kerültem, márciusban. A
munkahelyi stressz, állandó feszültség, stb, nem részletezem. Ekkor
gondoltam arra, hogy kész, elég, ennyit egyetlen munkahely sem ér,
valamit ki kell találnom, hogy ne mindig a munkahelyi problémák körül
forogjanak a gondolataim.
Már kislánykoromban is kézimunkáztam, és mint mindenki,
én is a “gyakorlati foglalkozás” órákon tanultam meg a kötés, horgolás
rejtelmeit. De annak már harminc éve.
Nincs mese, elő kell szednem
a régi tudásomat, reméltem, hogy nem felejtettem el, hiszen ez olyan,
mint a biciklizés, azt sem lehet soha elfelejteni. Mivel is kezdhetném,
vettem egy olyan fonalat, amit nem lehet elrontani, ugyanis ha
egyenetlenül kötöm, akkor sem látszanak a hibák. Márciusban, elvileg a
tavasz kezdődik, bár az idei március eléggé megtréfált minket. Tehát,
mivel hidegecske volt, gondoltam, hogy első próbálkozásnak kötök egy
sálat, mivel hamar kész van, és így a sikerélmény is garantált.
Egy
fonalboltban, a sarokban lévő szekrény legalsó polcán fedeztem fel az
Arabella nevű fonalat. Gondolom, azért is tették oda, mert már úgysem
veszi meg senki. Hát én rögtön lecsaptam rá, mivel nagyon jól nézett ki.
Több
különböző fajta fonalból állították össze úgy, hogy a fonalszálakat
egymás után kötözték. Mindegyik szál más, mindegyik önmagában is szép, nagyon
jó volt kötni, igazi kikapcsolódás. Ez lett belőle:
A sikerélmény megvolt, főleg azért, mert kiderült, hogy nem felejtettem el kötni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése